Kalandparkok favizsgálata

A favizsgálat egyik elsődleges és talán legfontosabb feladata a fa környezetében élő, közlekedő, sportoló emberek és vagyontárgyaik biztonságának megóvása. A leggyakoribb veszélyt a lehulló száraz ágak, letörő ágak, vagy esetenként a kidőlő fák jelentik. Ezen veszélyek elkerülése érdekében a favizsgáló számtalan szempontot vesz figyelembe a fa környezet veszélyeztetettsége megállapítása során. A fa elhelyezkedését, a környezete területhasználatát, a fa állapotát, sérüléseit, fajtáját és a külső emberi és természeti behatások összességét.

A legtöbb esetben a széldöntés, széltörés kockázatát mérlegelve hozzuk meg a legmegfelelőbb döntést a fa ápolási tervének készítésekor. Igyekszünk olyan fát fenntartani, ami a legextrémebb körülmények között is a lehető legminimálisabb kockázatot jelenti környezetére. Egy parkban, sétányon, kastélykertben feltételezhetjük, hogy a 120km/h erősségű szél és viharos széllökések közepette senki sem andalog a vészesen hajladozó fák körül. Más a helyzet a ház mellett, a parkoló autók között, vagy a kempingek területén álló fák esetében. Jóval szigorúbban kell eljárnunk, ha a környezetében állandó veszélyeztetettségű területek, értéktárgyak, emberek vannak. Nem bízhatjuk a véletlenre, az ilyen fák és környezetük sorsát. Ilyen esetekben túl kell biztosítani a fát és sokszorosan számolni a legrosszabb eshetőséggel.

Kiemelkedően kockázatos és fontos favizsgálati feladat a kalandparkok fáinak vizsgálata. Speciális körülmények között, különleges eszközökkel, rendhagyó módon használt és terhelt terület ez a fák számára. A leggyakrabban alkalmazott szabályok és tapasztalatok itt nem érvényesek. A fákra telepített platformok, sodronykötelek és különböző kalandparki elemek a lehető legintenzívebben, a megszokottól eltérő irányban és statikusan terhelik a fákat. A sokszor nem megfelelően felhelyezett rögzítés sérülést okoz a fának, emiatt ezen a ponton statikai gyengepont alakulhat ki. Az alápárnázás nélkül kiépített platformok belenőnek a kéregbe, elzárják az anyagforgalom útját és szintén állékonysági problémákat okoznak a törzsnek.

Mindközül a legnagyobb kockázatot egy kalandparkban a terhelés hatására kidőlő fa jelenti. Néhány éve volt is egy tragikus baleset, mely során egy fatörzsre telepített kötélpálya terhelése a fa kidőlését, súlyos sérülést és halált okozott. Csodálkozhatnánk, hogyan képes egy 80-100 kg súlyú ember egy vastag, masszív fát kidönteni, mikor az saját hatalmas súlyát még viharokban is sikeresen megtartja. A jelenség magyarázata igen egyszerű. A fák stabilitása alapvetően három tényezőn múlik:

1. a horgonyfunkciót biztosító gyökerek sértetlenségén és állapotán,
2. a gyökerek által benőtt ellensúlyként funkcionáló földtömeg súlyán és állagán
3. a fát érő erőhatásokat csillapító dinamikus mozgás, mely a fa minden részére jellemző. Természetesen számtalan más szempont is szerepet játszik egy fa állékonyságában, de ezek létfontosságúak. Amennyiben ezen tényezők közül, egy vagy több problémás, egy megfelelő irányú és erősségű erőhatás könnyen kibillentheti a fát egyensúlyából.

A statikusan, tehát mereven kiépített sodronypálya megakadályozza a fa rugalmas energiaelvezetését és egy pontban összegzi a fára ható erőket. Alapvető fizikai tény, hogy egy feszített kötélpálya közepére ható erő, a két rögzítési végpontot négyszeres erővel terheli. Ez egy 100 kg tömegű ember esetében, aki ugorva terhel a kötélpályába, a törzsön rögzített ponton akár 4-500 kg-nak megfelelő N (Newton) statikus erőhatást is jelenthet. Ez sérült gyökerekkel, esetleg lehordódott, rossz minőségű talajjal párosítva, balesetet okozhat. Fontos tehát, hogy egy kalandparki fa esetében ne csak a természetes hatásokat vizsgáljuk, hanem a mesterséges erőhatásokkal is számoljunk. Egyszerre több irányú, vízszintes terhelést kell elviselnie a fáknak, sokszor teljesen mereven. Ezért tekintünk ezekre a fákra egy oldalon befogott oszlopként, melyet minden irányból ki kell horgonyozni. Ha egy fa egészséges, sérülésmentes és minden jel arra mutat, hogy jócskán bírja a terhelést, még akkor is érdemes a kalandparki elemeket és rögzítéseket egymásra ellentétes irányban felszerelni. Így stabilizálhatjuk azok állékonyságát.

Ha egy fa valamelyik kritikus statikai pontján sérülést szenvedett, nem kockáztathatjuk a balesetet. A kérdéses fák vizsgálatát húzásos, vagy dinamikus gyökérvizsgálati módszerekkel lehet elvégezni, melyek segítenek meghatározni a fa kidőléséhez szükséges erőhatás mértékét. Ennek ismeretében meghatározhatjuk a szükséges beavatkozásokat, kikötéseket a baleset elkerülésének érdekében. A legtöbb esetben nem kell kivágni a fát, de nem használható a továbbiakban kalandparki elem részeként. Ezek a fák sokszor még számos évig élhetnek békében, mivel a természeti hatásoknak, megfelelő ápolás mellett eredményesen tudnak ellenállni. Fontos továbbá, hogy nem maradhat letört, száraz, lógó ág a fákon, hiszen a fákon és az elemeken mászó emberek az általuk gerjesztett erő hatására a fejükre rázhatják a gyengült ágakat.

A felsorolt példák és okok miatt elengedhetetlen minden élő fára szerelt kalandpark esetben favizsgálat és megfelelő faápolás. A jogszabályok megkövetelik minden pálya TÜV (biztonsági tanúsítvány) vizsgálatát, ezek pedig előírják a minősített favizsgáló által készített favizsgálat elvégzését. A lelkiismeretesen és szakszerűen elvégzett vizsgálat és ápolás biztosíthatja a lehető legbiztonságosabb szórakozást az élő fák megtartása mellett, természetközeli környezetben.